Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Reggeli Márkóval

2013.07.20

Reggeli Márkóval

Leona kinyitotta a szemét és körülnézett. Egyből tudta, hogy ez nem az ő szobája. Felemelt egy párnát, a fejére tette és megpróbált aludni még egy kicsit, nem nagyon érdekelte, hogy ez nem az ő szobája, mivel utolsó emléke az volt, hogy Márkóval sütöget. Ez a gondolat megnyugtatta. Kis alvás után kiment a szobából és látta, hogy Márkó Csoki müzlit készít magának. Egy férfi pólóban volt amit valószínűleg Márkó adott hálóing gyanánt.
- Szia!- Köszöntötte Márkó.
- Szia! Van neted?
- Hegyek közt vagyunk és gépem sincs. Még valami?
- Akkor papírod és cerkád?- Leona öntött egy kis müzlit egy tálba.
- Az van, mért?
- Álmodtam valamit egy elég egyedi családról és még a te hasolmásodat is meg kell találnunk. - Leona öntött egy kis tejet a müzlire.
- Hogy-hogy?
- Nem mondtam? Mégmielött idejöttem volt egy álmom egy férfiról aki pontosan úgy nézett ki, mint te. Hol tartod a kapucsínóport?
- Basszus! Te aztán bírod a fehérpórt.
- Hogy érted?- Leona odaült az asztalhoz egyik kezében a müzlivel, benne a kanállal,másik kezében a kapucsínóval.
- Elfelejtettél vizet melegíteni.
- Mi? Minek? Mien fehérporról beszéltél- Leona a müzlire szórta a kapucsínót és összekeverte.
- Úgy látom mégis volt hatása.
- Hogy érted? Évek óta így eszem a müzlit, csak meg szoktam melegíteni, miután rászórtam. Na mond már mien pórról beszéltél?
- Hát ugyebár sütöttünk krumplit, kolbász meg tojást.
- Igen, és?
- Mikor felkeltem összeszedtem a tányérokat és gondoltam megkóstolom a sót ami rajtuk maradt.
- Aha- Leona alig nézett fel a müzliről.
- Hát az nem só vólt.
- Akkor mi?
- Valamien drog.
Leona végzett a müzlivel.
- És mennyi kaja volt a tányérokban.
- Semmit nem hagytunk.
- Szóval nem vettük észre, hogy droggal sóztuk meg a kaját?
- Hát a drog nem só ízű, de valószínűleg ez is a hatása volt: már nem érdekelt miután ettünk belőle.
- Na várjunk csak! Szóval olyan hajék voltunk, hogy miután észre vettük, hogy drog, csak ettük tovább?
- Nagyon úgy fest.
Leona felállt és a szobába ment ahol felébredt.
- Van ebben a házban másik háló is?
- Nem Leo. Ebben a házban csupán egy háló van.
- És te mellettem ébredtél?
Márkó Leonára nézett.
- Igen és valószínűleg lefeküdtünk. A védekezésnek nem volt nyoma.
- Tudod, néha kiakaszt, a tudat, hogy te egy helyszínről úgy olvasol akár egy nyitott könyvből.
- Ez így igaz és elnézve a csípőd szélességét, nem kizárt, hogy…- Leona közbevágott.
- Tudom, hová akarsz kilyukadni és van egy feltételes kérdésem: Ha terhes vagyok, akarsz apa lenni.
- Nézd! Tudod, hogy vélekedem erről, de te fogod kihordani, nem én.
- Igen és az abortusz van olyan fájdalmas mint a szülés, szóval nekem édes mindegy. Akkor is tőled kérdezném, ha semmi közöd nem lenne hozzá. Számomra te mindennél többet jelentesz.
Márkó odament Leonához. Leona szemei könnyesek voltak. Megállt előtte. Leona Márkóra nézett. A kezeit a vállára tette és mélyen Leona szemébe nézett.
- Nézd! Én soha nem akartam apa lenni, de te erős nő vagy, ha akarod, szüld meg.
Leona Márkóra nézett és mosolygott.
- Márkó, én se akarok gyereket.
- És ennek mért örülsz ennyire.- Kérdezte Márkó mosolyogva. Úgy tűnik, annyira mégse rázta meg őket az eset, hogy egy vállasszal ne lehetne elintézni.
- Naés te mért nem akarsz apuka lenni?
Márkó leült a kanapéra
- Tudod, én egy bizonyos betegségben szenvedek. – Ahhoz képest meglepően nyugodtan és lazán beszélt róla. - Nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy nem fáj és nincsenek tünetei, csupán egy: Bármik pillanatban leállhat az egyik létfontosságú szervem.
- Hogy-hogy? – Leült Leona Márkó mellé.
- Hát legyen elég annyi, hogy nincsenek fizikai jelei,- Márkó egyik kezével átölelte Leonát - de ezt inkább hagyjuk! mi a helyzet veled, te mért nem akarsz gyereket?
- Hé! - Nézett Leona Márkóra. – Az életem, gyakorlatilag négy éve tart.
- Ja igen az amnézia. Azért nem akarsz gyereket, mert csak fél családfája lenne?
- Nem elsősorban. Azért, mert látni akarom a világ minden apró és hatalmas csodáját és lássuk be gondolom te se szeretnél úgy felnőni, hogy nincsenek barátaid, nincs egy hely ahol mindig megnyugszol és a csomagolást jobban űzöd, mint egy költöztető.
- Ezt mi is megoldjuk mindig, hisz nézz ránk, a bandára, ha mi megoldjuk, te is meg tudnád, nem?
- Ja a banda- Leona elgondolkodott ezen a gondolaton és eszébe jutott, hogy ott hagyta Áront egyedül. Felugrott és a szobába futott.
- Miaz Leona?
Leona éppen átöltözött.
-Bocsi, de vissza kell mennem a táborba, te nem jössz?
- Nem, én inkább megnézem a barlangokat. Majd megyek én is. Jó futást.
- Köszi! Viszlát holnap, van ég két álmom amit valószínűleg nem mondtam el még.
Leona visszafutott a táborba. Kicsit féltette Áront, mert az hogy őt ide hozta, olyan mintha egy angol papot börtönbe zártak volna Leona számára.