Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az út

2013.05.19

 Az út

Leona épp felébredt és megnézte az óráját -10óra vólt- hogyhogy nem ébesztette, vagyis csak akarta, mert eéfelejtett 2 fontos dolgot: nem is a saját szobájában van és, hogy szombat van. Szerencsére üres vólt az gész kolesz. Senkinek nem hiányzik a suli hétvégén, kivéve őt. Nem csak azért nem megy ijenlór , mert a kolesz az othona, hanem azért nem hagyja el a koleszt, mert egyedűl van ijenkór, mivel a nevelők is elmennek. Hirtelen eszébe jutott ,hogy ma 14órakkor indulnak a haverjaival az útra. Gyorsan felfutott a szobájába és elkezdett bepakólni. Gyórsan végzett mivel már hetek óta erre az útra készűlt. Lefutott és megnézte, Áron hagyott-e valami elérhetőséget a szobájában. Talált eg telefonszámot. Felhívta, hogy szóljon Áronnak, de az nem az ő száma vólt. A telefont egy éredes hangú férfi vette fel.
-Szia tesó! Hogy megy az üzlet?
-Szia! Figyelj! Nem tudom, hogy ki vagy, de én Áront keresem.
-Áron? Igen, ő az egyik üzlettársam. Mi? Honnan tudod a számom? ezt csak a tesóknak adom meg.
-Áron jóbarátja vagyok. Megadnád a számát? Utána elfelejtem a tied
-Okés, de aztán soha többet ne halljalak!
-Jó, jó csak mond a számot!
A hang elhadarta a számot és letette. Leona egyyből felhívta áront. 
-Szia! Ugye nem felejtetted el hogy ma megyünk a túrára?
-Ami azt ileti, igenis elfelejtettem.
-Mit csinálsz most?
-Ezt, azt..
-Az üzletben vagy?
-Honnan tudsz az üzletemről?
-Ez a tesó ugy vette fel a telefont mikór felhívtam, hogy "Hogy megy az üzlet". Gondolom mindenki aki felhívja, üzlettulaj. A számát a szobádban találtam.
-Értem. Igen itt vagyok. Honnan és mikór indulunk? Gyorsan hazaugrok és bepakolok.
-Nyugi, csak legyél a Big ben-nél 14-órára, majd én bepakolok neked is.
-Jólvan. Hé! Bízok benned, jó ruhákat pakolj!
-Nyugi, pont alkalmi leszel.
Letették a telefont és Leona elkezdett bepakólni áronnak. A szekrényében nem sok jó ruha vólt, de Leona megoldotta. 
Áron már várta őket. Meglátta ugyan őket, de mivel egy nyittott furgonnal jöttek alig vette észre őket. Leona a furgon platóján állt és kapaszkodott egy csőbe ami a vonónak a tetején vólt. A haverjai egy nagyobb része mögötte ült és ketten közre fogták őt a haverok között vólt tíz rekesz sőr is. Leona Lazán odaköszönt Áronnak és mondta, hogy másszon fel mellé, vagy üljön le ha fél.
-Hé! mi sem félünk.-Kiáltott fel a fiú akitől Leona a jegyeket vette.
-Nem? Akkór mért nem vóltál hajlandó felállni, és elvenni egy sőrt a rekeszből addíg amíg Fred meg nem állt?
-Az óvatosság sose árt.
-Jólvan Masico.
Áron felmászott és leült Masica mellé és megkérdezte:
-Téged mért hivnak Masica-nak?
-Azért mert még régen néhány nagyobb lány íny csúfólt és rám rasadt, mint becenév.
-És mi a rendes neved?
-Bernád Geret Holland.
-Jó név, meg kell hagyni.
-Nézd csak ez az egyik oka amiért én itt ülök lennt-Nézett Leona fenekére.
Áron oda állt leona mögé és előre nyult kapaszkodni
-Úgye tudod, hogy ezek hátul a fenekedet bámulják?
-Naés? Nem zavar amíg nem érnek hozzám. Na gyere, kapaszkodj már.
Áron hátulról átölelte Leonát és a kezei mellett fogta meg a "kapaszkodót". Áron hátulról a fülébe suttogta:
-Ugye ez még elmegy egy baráti ölelésnek?
-Persze, csak gondolj a nagyanyádra!