Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kirándulás vége

2014.07.15

A kirándulás vége

  Ahogy beértek a városba mindenki elkezdte összeszedni a holmiját. Még Röné is felébredt a fények hatására. Leona és Masica csak álltak és nézelődtek.

 - Holland. - Szólt Leona Masicához.

Juliett, Márton és Röné azonnal felkapták a fejüket. Masica is meglepődött, pedig csak a nevén szólították. Leonára nézett és megkérdezte: 

 - Miért szólítottál így? 
 - Ugyan. Ez a neved nem?
 - De igen, de legutóbb akkor szólítottál így amikor rábeszéltél az életre a kórházban négy éve.
 - Sajnálom. Ha megijesztelek vele nem szólítalak így, csak meg akartalak kérni, hogy vidd be a holmimat. Tudod elmegyek Márkóval egy helyre ami segíthet emlékezni és siet.
 - Persze. Majd gyere érte, ha megjöttél és...nem ijesztettél meg csak jó volt tőled hallani az igazi nevemet.
 - Akkor örülök és köszi hogy vigyázol a holmimra.
 - És ti most akkor összejöttetek Márkóval? - Kérdezte mosolyogva.
 - Talán te úgy látod, hogy szerelmesek vagyunk?
 - Én nem csak...
 - Elhiszem, hogy értesz a férfiakhoz, mivel te is az vagy, de ő más és én sem akarok több, csak a barátja lenni. - Leona elmosolyodott. - Tudod. Mint neked. - És megölelte Masicát és tovább nézelődött.

Az úton már nem szóltak egymáshoz és mögöttük is síri csend volt.
 Megérkeztek a kollégium elé és leszálltak. Leona is leugrott, de csak hogy beszéljem Áronnal.

 - Na? Hogy tetszett a táborunk.
 - Jó volt, csak azt hittem, több időt töltesz majd velem. 
 - Tudod. Azt szerettem volna, ha összebarátkozol a barátaimmal.
 - Igen. De...
 - Nyugi, talán ha eljössz a következőre jobban leszek és nem kell majd annyit Márkóval lennem.
 - Ő igazából kicsoda?
 -  Ő egy barátom és már rengeteg dolgot láttam vele. Segít, hogy emlékezzünk. Mindannyiunknak. 
 - Leona. Csak az érdekelt, hogy jársz-e vele.
Leona lehiggadt és Áronra nézett. - Én nem járok vele. Nem járok jelenleg senkivel.
 - Akkor miért viselkedsz úgy, mintha valakihez hű akarnál lenni. - Áron csak nézett a földre.
 - Azért mert hű akarok lenni magamhoz. - Megölelte Áront. - Én nem is tudom, honnan jöttem. hű akarok lenni ahhoz aki voltam és ha rájövök ki voltam, talán nyitottabb leszek, de egyet tudok. 
 - És mi lenne az? - Áron megölelte Leonát,
 - Hogy a barátaim minden szerelemnél fontosabbak voltak és lesznek is. Ki tudja, lehet, hogy francia is vagyok részben, de most már mennem kell és neked is. Ha megfázol, ki fogja elhozni nekem a könyvet amit adtam?
 - Mire vissza érsz itt lesz. - Nevette el magát és eltávolodott Leonától. - Nah. Szia.
 - Szia! - Megpuszilta és beszállt a vonóba Márkó mellé.

 - Indulhatunk? - Kérdezte Márkó.
 - Igen. - Válaszolt, amíg becsapta az ajtót. 

Leona integetett Áronnak amíg el nem indultak. Amikor már teljesen elhagyták a kollégium területét Márkó megszólalt.

 - Nem jutott eszedbe valami a dallamról? 
 - Nem igazán, de milyen helyre viszel? - Dőlt hátra Leona.
 - Az had legyen meglepetés.
 - Miért nem tudja soha senki, hogy hová viszel minket? Pedig a platón álltam, de én sem találnék vissza a táborba.
 - Szokatlan helyeken vezetek és ti nem az utat nézitek, hanem az újdonságokat.
 - Hát. Majd ébressz fel ha odaértünk! A huzat elálmosított.
 - Rendben. Álmodj szépeket!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.